Egy büntetés margójára

(Dr. Szelid Zsolt)

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár önköltséges továbbképzésre küld 181 orvost, akik a betegek kiszolgáltatott helyzetét kihasználva indokolatlanul magas árú gyógyszereket írnak fel. A cikk folytatásához kattintson a tovább gombra!

Ez a hír. Döbbenetes, nem? Már megint az orvosok, egy beszürkült társadalom élősködői… Nos, az a helyzet, hogy én magam is egyike vagyok ennek a 181 keselyűnek. És azért ragadtam tollat, mert a bevezetőben leírt mondat felett hajlamosak vagyunk szó nélkül átsiklani és azt elfogadni. Pedig hát, a féligazságok általában nagyobb hazugságot rejtenek, mint ha valaki nyíltan és egyértelműen azt mondja a feketére, hogy fehér. Féligazságok. Természetesen mindenkinek lényeges, hogy az egészségügyi költségvetés racionális legyen és ne tömjük feleslegesen a gyógyszergyártó multik zsebét. Ebben, legalábbis a nagy többség egyetért. De fordítsuk le ezt a klinikai gyakorlat nyelvére. Vannak gyógyszercsoportok, amelyeket a magyar egészségbiztosító adott százalékban támogat és az a betegnek olcsóbba kerül. Ezek általában régi hatóanyagok, mivel azokat tudják olcsóbban előállítani a generikus gyógyszergyártók. Nincs is ezzel önmagában semmi baj, az adott generikus gyógyszerek számos esetben nagyon jók és a kollégák, mi magunk is szívesen írjuk őket. Igen ám, de az OEP-nek ez nem elég. Szeretett állami vezetőink kitalálták, hogy a magyar piacról kiirtanak minden olyan gyógyszert, ami ugyan lehet, hogy hatékonyabb a beteg számára és jobban kivéd egy következő életet veszélyeztető infarktust, vagy fekélybetegséget, de a beteg számára adott havi támogatás numerikus összege némileg nagyobb, mint egy gyengébb tablettáé, ezért azt kell felírni. Elsősorban tehát nem a beteg számára kerül többe a gyógyszer, hanem a beteg az adott gyógyszerre nagyobb támogatást kap a kasszától, hogy kevésbé legyen beteg és gyorsabban felépüljön. A háziorvos kollégákat több éve megfélemlítik számos szankcionálással. Nem egy alkalommal láttunk regionális centrumokba sürgősséggel visszahozott betegeket, akiknél a háziorvosnak bizonyos papírok hiányában tiltották a koszorúsér tágítást követően életfontosságú vérrögképződést gátló gyógyszerek felírását. Mennyibe került a kasszának az emiatt újraélesztett betegek több hetes intenzíves kezelése? Alig merem kimondani, de lehet, hogy az a filozófia, hogy inkább előzzük meg a tartós gyógyszeres kezelést, vagyis jobb, ha az infarktusos beteg idő előtt elhalálozik? A hátam is borsózik ettől a gondolattól és természetesen nem feltételezek ekkora méretű cinizmust egészségügyet irányító állampolgáraink részéről.

A hetekben élesített „korbácsrendelet” tehát arra kötelez 181 orvost, hogy büntetésből vegyen részt egy napon keresztül egy konferencián, ahol megtanultajuk, hogyan kell gyógyszereket racionálisan felírni. Lássuk a programot. Az első szekcióban az OEP megfelelő vezetői beszélnek arról, hogy miben „hibáztunk” és hogyan lehet ezt a „botlásunkat” kiküszöbölni. A következő szekcióban a hazai orvosszakma jeles képviselőit, egyetemi tanárokat, szakfelügyelő főorvosokat köteleztek arra, hogy beszéljenek a racionális gyógyszerfelhasználásról. De miről is van szó? Szakmai szempontból beszéljenek a pénzről? Arról beszéljenek, hogy csak az olcsóbb gyógyszereket szabad felírni és a tudományos konferenciákon kiemelten hansúlyozott hatóanyagokat és azzal elért eredményeket pedig Magyarországon el kell felejteni? Itt vannak például a gyomorsav csökkentő szerek, amelyek közül az OEP által megadott paletta sugallja a gyengébb (és az OEP számára olcsóbb) szerek alkalmazásának fontosságát. Szakmai körökben pontosan tudjuk, hogy sajnos az eredmények egyértelműen és szinte összehasonlíthatatlanul az erősebb hatóanyagot tartalmazó készítményeket igazolják. Ebben azért álljunk meg egy dolognál. Az OEP-es orvos, vagy nem orvos kollégák különösen szeretik, ha az általuk kitalált finanszírozást szakmailag is igazoltnak látják. Erre, és az ebben rejlő féligazságra ismét jó példa egy néhány hónapja kiadott körlevél, miszerint nemzetközi vizsgálatok bizonyították, hogy bizonyos savcsökkentő gyógyszerek csökkentik szívbetegekben alkalmazott vérrögképződést gátló szerek hatását. Ezt kiküldték egészségügyi intézményeknek és ennek eredményeként számos szívbeteg ma már nem kapja a megfelelő savcsökkentő kezelést. A féligazsághoz hozzá tartozik persze, hogy ezek az eredmények nagyon óvatos, inkább tudományosan érdekes közlések voltak és nem kerültek bele az orvosszakmai nezetközi tudományos ajánlásokba. Féligazság, már megint. Soha nem tudjuk meg pontosan, hogy okozta-e súlyos szövődmények kialakulását és ha igen, akkor mennyi betegnél, egy ilyen meggondolatlan leirat. De térjünk vissza a „korbácsrendelet” által súlytott tanfolyamunk programjához. Az OEP által megadott programban szó van a zsícsökkentő gyógyszerek kiválasztásáról és azon belül ismét a gyengébb, az OEP számára olcsóbb és koszorúsér betegségben hansúlyozottan előnytelenül (!) alkalmazható kezelési stratégiákról. Természetesen biztos vagyok benne, hogy az OEP által felkért és a szakma által tisztelt vezető orvoskollégák jól tudják majd összekombinálni a korrekt tudományos érveket az OEP vezetői által elvárt igényektől.

Tisztelt Betegek, Leendő  Betegek és Orvoskollégák! Egy haldokló rendszer agóniájának vagyunk jelenleg szemtanúi. Becsülettel végezzük el a „haldoklás” folyamatában reánk szabott feladatainkat, elmegyünk a továbbképzésre, előadunk, stb. Nem felejtjük el azonban, hogy számunkra orvosi eskünk alapján mindig a beteg szempontja marad az elsődleges.

Dr. Szelid Zsolt László